Az Abélia fajok  a Loncfélék családjába és a Tárnicsloncok nemzetségébe tartoznak. Az Abéliák Kelet-Ázsiában, Dél- és Észak-Amerikában őshonosak. Többnyire lombhullató cserjék, de van örökzöld és télizöld is köztük. Ívesen széthajló ágrendszerű, ami fajtától függően 0,5-4 méterig nő meg.Tojásdad levelük fényes, sötétzöld,illetve vannak sárga- és fehértarka fajták.  Ősszel levelei bronzszínűvé színesednek. Lelógó, fehér vagy rózsaszínű virágai harang-tölcsér alakúak, 1-5 cm hosszúak és édeskés  illatot árasztanak. Nyár közepétől késő őszig virágoznak.

Napos, meleg helyre ültessük, a téli fagyzugos helyeket nem szereti. Erős teleken visszafagyhat, de tavasszal tőről újra kihajt. Ilyenkor az elhalt, elszáradt ágakat vágjuk vissza a talajszintig. 3-4 évente érdemes ifjító metszést végezni. Betegségekkel, kártevőkkel szemben jó az ellenállóképessége. Humuszos, jó vízáteresztő talajban fejlődik a legszebben.

A tárnicslonc törpe változatait előkertekbe, évelőágyásba, nagyobb sziklakertekbe, dézsákba is ültethetjük, a nagyobbak jól mutatnak szoliterként vagy nyíratlan sövénynek is ideális.

Abelia Edward Goucher -Tárnicslonc Edward Goucher

Örökzöld cserje. Illatos fehér-rózsaszín trombita formájú virágait nyár elejétől október végéig hozza. Az új hajtásai bordó színűek, sötétzöld levelei pedig a hideg hatására ősszel bordóra színesednek. 125-200 cm magas és hasonló széles cserje lesz. Napos, félárnyékos helyre ültessük. Középmagas sövénynek, szoliter cserjének is kiváló.

Magyar név:   Kutya

Származás:    Kutya